Papageno
Bár szemtelenül fiatal – 1991-ben született – Anaïs Gaudemard hárfamuvész hihetetlenül gyorsan jutott el a világhír küszöbére, és sorra kapja a legprominensebb szimfonikus zenekarok felkéréseit. Utánajártunk, miért érdemes ott lenni a koncertjén november 23-án a Müpában, de az is kiderül, hány hárfát tart otthon, és miért szeretett bele a hangszerbe.
A hárfa az egyik legkecsesebb hangszer, amely az évezredek során a harmónia és a szépség szimbólumává vált. Mégis – vagy talán éppen ezért – igazi kihívás olyan módon megszólaltatni, hogy arra egy egész világ kapja fel a fejét. Úgy tunik, Anaïs Gaudemard-nak sikerült.
A fiatal muvész eddigi pályafutása során olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Müncheni Kamarazenekar, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a baseli Collegium Musicum, a Hong Kong Sinfonietta és a Lausanne-i Kamarazenekar, olyan karmesterek keze alatt, mint Claudio Abbado, Leonard Slatkin, Kazushi Ono és Emmanuel Krivine.
Gyors, de megérdemelt siker
Már 8 évesen a hangszer buvkörébe került, pedig eredetileg zongorázni tanult. „Egyszer, amikor zongoraórára mentem, találkoztam egy hárfatanárral. Lenyugözött a hangszer hangja és formája. Elkezdtem tanulni, és azóta sem hagytam abba” – mesélte mosolyogva egy interjúban. A francia hárfás mind a Lyoni Konzervatórium, mind a Lausanne-i Zenemuvészeti Foiskola hallgatójaként felhívta magára a figyelmet kivételes adottságaival és szorgalmával.
Alig öt éve alakultak, és máris biztos léptekkel haladnak a világhír felé:
Mindössze 21 éves volt, amikor 2012-ben elso díjat nyert a nagy presztízsu Izraeli Hárfaversenyen, négy évvel késobb pedig második helyezést ért el az ARD (Németországi Regionális Közszolgálati Musorszórók Szövetsége) müncheni versenyén. Elso lemeze sem váratott sokáig magára: a 2015-ös gstaadi Festival de Sommets Musicaux Thierry Scherz-díjának köszönhetoen elkészíthette saját CD-jét. Szerzoválasztása is jól mutatja, milyen jól mozog a különbözo korszakok zenei világában: albumát ugyanis Debussy, Boildieu és Ginastera muveinek szentelte.
Szereti a hárfa határtalanságát
Ahogy o fogalmaz, azt szereti a legjobban a hárfában, hogy nincsenek határai, képes lírai és ütos megszólalásra, meleg és hideg is lehet a hangszíne, sot más pengetos, illetve vonós hangszerek hangját is képes imitálni. Azokat a zeneszerzoket értékeli, akik meglátják a hárfában rejlo hatalmas potenciált.
A Das Orchester folyóirat szerint ez a lelkesedés érheto tetten Gaudemard kivételes játékában: „Egyetlen éles hang nélküli forte, ragyogó technika, magasfokú muzikalitás és érzékenység. (…) A hárfa jelenléte még a helyenként rendkívül hangos zenekari kíséret mellett sem csorbul” – írják a lemez kapcsán. Hangszere iránti rajongását jól mutatja az is, hogy – ahogy egy tavalyi interjúban elárulta – három hárfája is van otthon, amit már o maga is kicsit túlzásnak érez.
Feltörekvo csillagok között mutatkozik be Budapesten
„A legjobban az motivál, hogy folyamatosan tanuljak, új dolgokat fedezzek fel a muvészetben, és izgalmas pillanatokon osztozhassak a közönséggel” – mondja, és biztosak lehetünk benne, hogy november 23-án, a Müpában is sokakat lenyugöz majd.A hárfamuvész az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) kezdeményezése, a Rising Stars sorozat keretében érkezik Budapestre, ahol olyan fiatal tehetségek között lép színpadra, akiknek az eloadásaira néhány éven belül valószínuleg nagyon nehéz lesz jegyet szerezni. A koncerten megszólaló kortárs darabot, a 28 éves francia zeneszerzo, Camille Pépin alkotását a jelentos amerikai realista festo, Edward Hopper egyik legismertebb muve, az 1942-ben született Éjszakai baglyok inspirálta.
